Az alapgondolat az hogy olyan csalit kell kialakítani melyet a kisebb halak nem képesek felvenni, megdézsmálni. Így a méretekkel kezdtek el variálni, mivel a nagyobb csalit a kisebb példányok nem bírják felvenni. De meg kellet oldani azt is hogy a csali elég kemény legyen ahoz hogy hosszabb ideig megmaradjon a vízben és ne tudják szétcsipegetni.
Alapanyagnak gabonaőrleményeket, proteintartalmú anyagot (kazeint), tojást és olajos magőrleményeket használtak. Variálták különböző színező anyagokkal és aromákkal. Ezáltal igen sok fajta fogós csali került terítékre.
Keverési arányként 20% kukorica, 20% búza, 10% árpa, 10%olajos magőrlemény (kender,tök- és napraforgómag, stb.) 30% kazein és 10% aroma mely lehet folyékony vagy por alakú (vagy akár mind a kettő). 1 kg-nyi anyagba kb. 10-15 darab tojás kell. Összegyúrjuk és mikor összeáll a tészta kis golyócskákat formálunk belőle majd forró vízben 2-3 perc alatt megfőzzük, mikor feljön a víz tetejére kivesszük és lecsöpögtetjük. Ha mikroba tesszük ugyanennyi időre akkor a víz távozik belőle és úszó bojlit kapunk. Ha az úszó bojliba lyukat fúrunk és kitömjük hungarocellel akkor lebegő bojlit kapunk. Persze az itt leírtak az otthon bojlikészítés alapjait írják le. Az újabb típusú bojlikhoz minden hozzávalót megvásárolhatunk és elkészíthetjük kedvünk szerint. Ha nem akarunk bajlódni az elkészítésével akkor készen is megvásárolhatjuk. Természetesen a megszállott bojlihorgászok saját maguk készítik el a bojliaikat és a receptet igyekeznek titokban tartani.
A bojligolyókat nem tűzzük a horogra hanem attól 1-2 cm távolságra erősítjük.
- a horog öblébe hajszálelőkét kötünk Clinch csomóval és rövid hurkot kötünk rá. Az előke hossza a felfűzni kívánt csalitól függ. Úgy kell felfűzni hogy a bojli és a horog öble között 1-2 cm távolság legyen.
- a bojli felerősítésére szolgáló hurkot kialakíthatjuk a horogkötésnél használt fonottelőke horog öble felé lógó darabból is.
A bojlit fűzőtűre szúrjuk és az előkére húzzuk, majd egy fűszállal vagy úgynevezett bojlistopperrel rögzítjük.
Megfigyelhető hogy a bojlishorgászat során a horog mindig szabadon van. Sok horgász azt az elvet vallja hogy a horog hegye soha ne látszódjon ki mert a hal észreveszi és nem veszi fel a neki felkínált csalit. Kérdezzétek meg vagy ami még jobb nézzetek meg egy pár bojlihorgászt, ahol is a horog teljesen szabadon van és mégis milyen csodásan szép példányokat fognak. Elvileg abban mindenki egyet ért hogy az idősebb példányok óvatosabbak és mégis felveszik a csupasz horgon kínált csalit. Az tény hogy a bojlis horgok nem nikkelezettek.
A végszerelékeknek sok változata van, de sokan a gubancgátlós megoldások egyikét választják, melynek lényege hogy dobáskor megakadályozza a horog főzsinórra csavarodását. Védelmet nyújt még a fárasztás során közvetlenül a hal előtt fellépő igénybevételeknek, értem ezalatt a köves akadós helyeket ahova a hal igyekszik menekülni, és ezek könnyen elvághatják a zsinórt. Illetve egyes szakirodalmak szerint ahogy a hal igyekszik szabadulni, forog és a bognártüskéjével képes elvágni a zsinórunk. Gondolom ez valamilyen szinten feltevés lehet mert senki sem látja mi történik a víz alatt, mindenki csak azt érzékeli hogy megkönnyebbül a szerelék és kitekerve nincs meg a végszerelék. A gubancgátló csövek egyik végére van felerősítve az ólom. A cső készülhet merev vagy hajlékony műanyag csőből. A keményebb kialakítás jobb mert jobban és messzebbre repül. Mint a nyilaknál , ha gyerekkorotokban készítettetek nyilakat akkor, ti is az egyenes vesszőket kerestétek mert azok messzebbre és pontosabban célba találtak.
A legegyszerűbb szerelésnél az egyenes ólommal ellátott gubancgátló csövet felhúzzuk a zsinórra úgy hogy az ólom kerüljön fel a végére , majd ráhúzunk egy szelepgumi darabot mely 2-3 cm és felkötünk egy forgókapcsot. És a végére mehet a horog az előkével. A szelepgumi darab egyik végét felhúzzuk a forgókapocs ólom felőli végére a másig végét pedig a gubancgátló csőre húzzuk. Erre azért van szükség mert így megvalósítható az önakasztás. Ha ezt nem tennénk akkor ha a hal megindul áthúzza akadály nélkül a zsinórt a gubancgátló csövön s a csekély ellenállás miatt a horog kicsit megszúrja és még van ideje kiköpni, viszont ha a ott a szelepgumi akkor az ólom súlyától létrejön az önakasztás.
A másik hasonló megoldás a, ha egy másik fajta gubancgátlót használunk melynél az ólom egy karabínerrel csatlakozik a csőhöz. Lényeg hogy mindkét oldalon rögzítve legyen a gubancgátló cső. Ezzel a megoldással nem lehet akkorát dobni mint az előző modszerrel, de ugyanakkor nagy ólomra sincs szükség mert húzáskor az erők merőlegesen hatnak az ólomra így nehezebb elhúzni.
Természetesen létezik ezen szerelékeknek különböző kombinációja illetve teljesen més szerelék de erre most nem térünk ki. Bármelyik módszert használjuk a horogelőke soha ne haladja meg a gubancgátló cső hosszát és a horogelőke legyen fonott zsinórból.
Sok fajta termék van én ebből bemutatoma CarpZoom-ot
A bojlis horgászat egyik legfontosabb és talán sokak számára legbonyolultabb része a bojli elkészítése. Véleményem szerint ez a témakör jelentősen túlmisztifikált, sűrű ködbe burkolt, amely sok pontyhorgász számára kérdéseket vet fel, ezáltal sokan megtorpannak, és elvetik a gondolatot, hogy saját bojlit készítsenek. Ezért szeretném bemutatni a bojlikészítés folyamatát, amely – mint látni fogjá(tok)k – közel sem olyan bonyolult dolog…
Üssük fel egy nagy edényben a szükséges tojásmennyiséget. Az edény méreténél arra ügyeljünk, hogy a folyékony és a majd hozzáöntendő szárazanyag mennyiségének megfelelő méretű legyen |
A felvert tojásokat keverjük simára… |
… majd öntsük hozzá az aromá(ka)t, az olajokat, az aminosavat és a betaint |
200 g pirospaprikát adagoljunk fokozatosan a tojáshoz… |
… majd keverjük csomómentesre. A pirospaprika majd enyhe színt kölcsönöz a folyékony anyagoknak |
… majd ezt követően kezdődhet a férfimunka! A keményebb tésztát kézzel keverjük tovább, majd miután elérte az optimális állagot… |
…(amely már nem ragad, és elválik az edény falától), formázzunk belőle egy téglatestet, és nyomjuk össze, így az esetlegesen létrejött buborékokat szűntethetjük meg |
Ezzel meg is vagyunk! Ezt követően pihentessük a tésztát 10-15 percig! |
Formázzunk rudakat a kinyomópisztolyba, majd töltsük meg tésztával! |
A kinyomópisztollyal készítsük el a rudakat… |
|
…majd helyezzük a beolajozott rollerbe (ami ebben az esetben 18 mm-es). Célszerű a mamutroller használata, amelybe 2-3 rudat helyezve akár 100-120 szem bojlit is megformázhatunk |
Néhány mozdulat után megpillanthatjuk a megformázott bojliszemeket. Az olajtól csillogó szemek szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak! |
Formázott bojlik, ameddig a szem ellát! |
Az elkészült bojlit helyezzük forrásba lévő vízbe… |
… majd miután az első szemet megpillantottuk a víz felszínén, egy szűrő segítségével emeljük ki őket |
A kifőzött szemeket helyezzük szárítórekeszekbe… |
|
… majd száraz, jól szellőző helyen szárítsuk! |
|
Az így elkészített bojlit azonnal felhasználhatjuk, de akár több évig is tárolhatjuk! |
Az ismertetett bojlikészítés során a következő anyagok kerültek felhasználásra:
Talán kijelenthetem, hogy a képsorok alapján sokakban felvetődnek a kérdések: Csak ennyi? Ilyen egyszerű? Igen, ilyen egyszerű. Remélem sokaknak segíteni tudtam, és ezután bátran belevágnak a bojlikészítésbe, majd horgászat közben elevenítik fel: „Igen, ezt múlt héten csináltuk!”